Nagypapám nagyon bölcs ember volt. Mindenki kikérte a családban a véleményét. Megfontolt volt, soha nem dühödött fel semmin. Szépen, nyugodtan megosztotta gondolatait, ha megkérdeztük.
Bár sokan meglepődtek, amikor kiderült, Jancsi az én nagyapám. Így hívtam őt. Én is, más is a családban. Olyan természetes volt ez számomra, hogy nem értettem, miért csodálkozik azon valaki, hogy lehet egy nagyapát Jancsikának hívni.
Ő jutott eszembe, amikor először megláttam ezt a képet. Felismertem azonnal, hogy ez egy Mondrian-festmény, csak éppen sütemény formájában. Egy olyan sütemény, amelyet egy Mondrian-kép ihletett meg. A süteményt Caitlin Freeman készítettte.
A történet röviden annyi, hogy a San Francisco-i Museum of Modern Art (SFMOMA) tetején van egy Blue Bottle nevű kávézó. Ebben a kávézóban olyan speciális sütemények kaphatóak, amelyeket a múzeumban lévő műalkotások ihlettek. Így van az étlapon Frida Kahlo esküvői sütemény, Matisse parfé, Thiebaud sütemény. Az étlapon szerepelnek állandó sütemények, de a legtöbb úgy változik, ahogy a múzeumban cserélődnek a képek. A süteményeknek olyan nagy sikere van, hogy a múzeum kurátorai ma már bevonják Freeman-t az új kiállítások tervezésébe is.
Na és itt jön az én nagyapám. Aki mindig is azt mondta, bármilyen szakmát is választasz, igyekezz mindig határterületre kerülni. Orvosból van sok, jogászból is van sok, de olyan aki mindkét szakmához ért, nagyon kevés van.
Cukrászból van sok, művészből van sok, de olyan, aki mindkét szakmához ért, olyan kevés van. Ezt bizonyítja Freeman sikere is, akinek most jelent meg a könyve. A könyv részletes leírást és útmutatót tartalmaz arról, hogyan lehet ezeket a speciális desszerteket előállítani. Gyönyörőek a képek, ahogy egymás mellett szerepel az eredeti műalkotás és mellette a sütemény, fagylalt, torta, ami ugyanaz és mégis teljesen más.
Bár nagyapámmal soha nem találkozott, Freeman megérezte, hogy művészi érzékét hogyan tudja a legjobban kamatoztatni egy másik szakmában. Sikerrel.
Forrás: NPR.org
Foto és további képek: Brainpickings.org
