Az egyik kedvenc párizsi cukrászatom. Elég csak a honlapját megnézni és máris beleszeret az ember. A honlap szerkesztéshez nem értek, így nem tudom megmondani, hogy mennyire eredeti amit a web dizájner csapat kitalált. Azt viszont tudom, hogy a Rue de Bac-on elhelyezkedő üzlet koncepciója még Párizsban is egyedülálló. A La Pâtisserie des Rêves (magyarul: Álmok cukrászdája) annyira modern, hogy talán nem is biztos, hogy mindenkinek tetszik. Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a pult mögött állva láthassa az egész kínálatot és elég legyen rámutatnia a süteményre, akkor ne menjen oda. Aki felfedező alkat és szereti az egyedi termékeket, kiszolgálást, esetleg beszédbe egyeledést – na, neki ott a helye.
Ezt a cukrászdát úgy kell elképzelni, mint egy modern galériát vagy szép játékboltot. Öltönyben és szép ruhában vannak a felszolgálók, akik valójában eladók, hiszen a francia cukrászatokban a helyben fogyasztás szinte kizárt. Mindenki mindent elvisz otthonába, vagy vendégségbe és ott fogyasztja el a finomságokat. Ez a kultúra nagyon más, mint az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén kialakult „Kaffee und Kuchen“ fogyasztás, ami feltételezi a leülést az adott cukrászdában.
A sütemények üvegbúrák alatt találhatóak, amelyek a térbe vannak belógatva, különböző acélszerkezetek útján. Minden egyes darab olyan, mintha egyedi ékszer lenne, külön-külön megnézheti, megszagolhatja az érdeklődő, majd a végén ott áll tanácstalanul, hogy melyiket ne vigye haza, mert legszívesebben az összest megkóstolná.
A Pâtisserie des Rêves tulajdonosa Phillipe Conticini, aki egy Michelin csillagos szakács édesanyjától tanulta meg a konyha szeretetét. Eredetileg szakácsnak tanult, de amikor testvérével a Montmartre-on éttermet nyitottak, ővé lett a cukrászpálya. Annyira megszerette, hogy később már vissza sem tért eredeti szakmájához, csak a cukrászatnak él azóta is. Ő volt az egyike azoknak, akik a 90-es évek elején kitalálták a pohárdesszert koncepcióját: a különboző ízű, színű és textúrájú desszertek átlátszó pohárban jobban mutatnak, mint szeletelt társaik.
Számos könyve jelent meg, én most a legutóbbira vágyom: ez Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című könyvéből tartalmaz részleteket és beavat abba a titokba, hogy a híres madeleine hogyan állítható elő.
