Keresgettem sokáig, hogy milyen tortám van meg fotón, amelyiken egy szál gyertya van. Leginkább a gyerekeket találtam meg, aztán mi jöhet még szóba?Kutya, macska..Minek és kinek szoktuk az 1 éves szülinapját ünnepelni?
Ráakadtam erre a képemre és eszembe jutott, hogy számomra ez a blog a szellemi szabadságot jelenti. Ha a körülmények nem is mindig engedik, hogy azzal foglalkozzak ami épp a legjobban esne, gondolatban ezt bármikor megtehetem. Ehhez nagyon jó eszköz ez a blog.
Rajtam múlik, hogy mikor melyik országba kalandozom, kinek a munkájáról olvasok vagy milyen új süteményről, történetről, technikáról, versenyről tájékozódom. Kell ehhez természetesen idő, de mindenhez idő kell. Ahhoz, hogy jó karban legyek futnom kell. Ahhoz, hogy jó lelkiállapotban legyek, azzal (is) kell foglalkoznom, ami feltölt, inspirál, energiát hoz és nem csak elvesz.
Hiszek abban, hogy ami örömöt okoz, azt az ember jól csinálja. A jó munkának pedig mindig van gyümölcse, mindig van mit szüretelni egy gondos, munkás szezon után. Kinek mit jelent a gyümölcs, mit jelent az eredmény az változó.
Nekem az már "gyümölcs", ha szabadnak érezhetem magam, az is "gyümölcs" ha kapok egy sort, hogy tetszik amit írtál. Az is "gyümölcs", ha készítek egy új desszertet és azzal hívnak fel, hogy ez volt életem legfinomabb tortája, vagy hogy ezért érdemes volt szülni (gyermekáldásra vittem a múltkor ezt a tortát).
Van aki szerint a blog pusztába kiáltott szó (P.B. rekámszakember). Valószínűleg igaza van. A kérdés, hogy kell-e mindig hogy mások is meghallják a szavadat, nem elég az, ha te hallod a saját hangodat?
