Sokáig gondolkoztam, hogy melyik karácsonyi süteményem receptjét osszam meg a világgal. Talán az új marcipánosat, amit nyomócsővel kell készíteni? 9 percig sül 190 C-on gyönyörű aranybarnára, fantasztikus illata van. A csokival való díszítés pedig egy igazi gyönyörűség volt számomra. Vagy esetleg az új diós kísérletezés eredményét? Rengeteg finom diót kaptam, úgy éreztem, bejglibe kár az energiát fektetni. Készült egy citromos habcsókszerű finomság, ami sütés után rögtön kemény volt, néhány nap múlva azonban omlós és finom puha lett a levegőn.
Végül úgy döntöttem, ez a három mézeskalácsszív több szót érdemel. Zsófi, Niki és Enikő. Nem ismerem őket, soha nem találkoztam velük. Mégis közöm lett hozzájuk, ismeretlenül is. Nevelőotthonban élnek, sorsukról csak ennyit tudok. Feltehetően nagyon nehéz kisgyermekkoruk volt, és most is rengeteg nehézség és nélkülözés között élnek. Úgy döntöttünk idén,hogy az ő személyes kívánságukat teljesítjuk karácsonykor. Hátha így egy kis boldogságot szerzünk nekik is, nemcsak a szűk családnak, a szeretteinknek. Egyikőjük egy Halász Judit vagy Gryllus cd-t kért, másikuk egy pluss mackót. A harmadik lány, úgy tudom mozgássérült, vízitornán vesz részt, ezért egy fürdőruhára vágyott. Mindhárman más-más otthonban élnek, egymást nem ismerik, a véletlen műve volt, hogy mi pont őket leptük meg egy ajándékkal. Szaloncukrot és más apróságot is raktam a csomagba. A gyerekek rajzoltak, és azt írták rá „szeretettel gondolunk rátok“.
A Villa Bagatelle ötlete volt ez a karácsonyi ajándékozás, köszönet nekik a szervezésért. Az ő pékségükben volt elhelyezve egy karácsonyfa, amelyen a mézeskalácsszívek lógnak. A szívek egyik oldalán szerepelt hogy ki kérte, a másik oldalán, hogy mit. Bármelyik levehető volt, majd az ajándékot a szívvel együtt kellett visszavinni a pékségbe. Ők aztán eljutatták az ajándékokat a megfelelő nevelőotthonokba. A tulajdonosok, Wirtz Ágnes és Albrecht valódi értéket hoznak létre, jótékonysági tevékenységük példamutató ma Magyarországon.
Tudom, hogy ez csepp a tengerben. A mi családunk így próbált meg karácsonykor örömet szerezni olyanoknak, akiknek kevesebb adatott meg ebben az életben. De miért csak karácsonykor? Jó lenne gyakrabban és többet segíteni másoknak. Hiszek a szolidaritás erejében, még ha ez a világ nem elsősorban ezt tanítja gyerekeinknek.
