Gyerekkoromban volt egy szürke halunk. Úgy hívták Bajszi. Azért ezt a nevet adtuk neki, mert nagy, hosszú bajsza volt, míg a többi halnál sosem láttuk, hogy egy halnak bajsza is lehet.

A társai közül csak a guppikra emlékszem, amelyek csúnya feketék voltak és gülü szemük volt. Bajszi azonban nem volt túlságosan társaságkedvelő, amint lett egy új társa, úgy az hamarosan el is tűnt. Mi csak néztük, hogy hova tűnnek a guppik, vajon Bajszi megeszi őket?!

Bajszitól nem volt könnyű megválni. Így amikor nyáron nyaralni indultunk a Balatonra, akkor Bajszit egy nagy 5 literes uborkásüvegben vittük magunkkal. Bajszi is jött nyaralni.

Így indultam el én is a minap, a legfontosabb – és messze nem az összes – cukrászfelszereléssel, bár ezt nem övezte olyan nagy megértés, mint anno Bajszi utaztatását. Felpakoltam mindent, mint anno a család Bajszit és az uborkásüveget. Mérleget, kenőkést, hőmérőt, egy-két szilikonos formát, Kenwood gépet a legfontosabb alkatrészekkel mint pl.: a fagyigép része.