Cronut ez egy rövidítés angolul, amely két szó összetételéből áll: croissant és doughnut. Ebből lett a „cronut“. Belül olyan állaga van, mint egy igazi eredeti francia croissant-nak. Kívülről viszont úgy néz ki, mint egy fánk. Párizs és New York keveréke. Megalkotója Dominique Ansel.
Az elkészítési módja is ötvözi a két süteményt. A croissant-ra üt, hogy rengeteg jó minőségű vajjal készül a tészta és sok hajtogatással érik el, hogy olyan legyen, mint a fenti fotón, azaz szellős lágy és puha. A tésztát kelesztik, majd itt jön a dupla csavar: fánk módjára olajban kisütik. Végül az amerikai fánkokhoz hasonlóan ízesített cukorban meghempergetik vagy cukormázzal bevonják.
Tulajdonképpen igazi műfaji keveredésről van szó, hiszen a croissant leveles tésztáját eszébe sem jutna az embernek olajban megsütni. Ez talán kicsit olyan, mint amikor irodalom órán azt mondja a tanár, hogy írjunk egy ódát szonett formában. Annyira meghökkentő, hogy feltehetően sohasem jutna ez eszünkbe.
Talán pontosan ezért kapta fel a cronut-ot a New Yorki-i gasztroközönség. A cronutból néhány hét alatt olyan divat lett, hogy most már kígyozó sorok állnak Dominique Ansel péksége előtt. A cukrász legarcátlanabb húzása az a New York Times szerint, hogy nem hajlandó a celebekkel kivételezni, nekik is sorban kell állniuk. Itt nincs megkülönbözetés kérem szépen. Mindenki állja ki a maga sorát, legyen az dúsgazdag híresség vagy egy egyszerű munkába igyekvő manhattan-i polgár.
A cronut-nak minden hónapban megjelenik valamilyen új fajtája. Van például tahiti-i vaníliakrémmel megtöltött, rózsa bevonattal és rózsás cukorral megszórt változata.
Dominique Ansel Párizs mellett nőtt fel, a híres Fauchon-nál hét évig dolgozott, majd Amerikában Daniel Boulud éttermében hat évet töltött el, mielőtt megnyitotta volna saját üzletét. Számos díjat megnyert, 2009-ben a Dessert Professional Magazine szerint Amerika 10 legjobb cukrászának egyike ő volt.
Sohasem fog kiderülni, hogy Ansel véletlenül elrontott egyszer valamit műhelyében, és abból született az új termék, vagy rengeteg intellektuális energiát fektetett abba, hogy valami újat, egyedit és nem utolsó sorban finomat alkosson. Szerintem inkább az utóbbi.
Forrás:
