HTML

Az emberség és a csokoládé

2014.05.09. 11:34 drcukrasz

patrick roger 2.jpg

Csak le akartam fényképezni, aztán azonnal beleettem. Nem elég, hogy gyönyörű a doboza, kinyitom, és fantasztikus illata van. Minden egyes darab olyan mint, egy kézműves ékszer. Az ízével meg egyszerűen nem lehet betelni. Ez Patrick Roger csokoládéja, érdemes megnézni munkáit, amelyek egyáltalán nem átlagosak. (http://www.patrickroger.com/en/index.php) Nem minden sarki cukrász készít életnagyságú, 80 kg-os csokoládészobrokat, nem éppen Disney, hanem inkább Rodin minőségben. 

„Az élet gazdag“ mondta Jancsi nagyapám, és milyen igaza volt. Egy munkámnak köszöhetően, amit éppen a doktori és nem a cukrász minőségemben végeztem, fantasztikus házaspárt ismertem meg. Önmagában az, hogy valaki híres egyetemekre járt (Harvard), sok nyelven beszél, sikeres volt egész életében, nem jelenti azt, hogy magánemberként érdekes is. Inkább a szeme csillogása, ami fontos. A mozdulatai, a hangja, a könnyedsége és mélysége. Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem öregszenek meg a lelkükben. Azaz lehet, hogy a bőrük már nem olyan feszes, de a szellemük épp olyan nyitott, mint fiatalabb korukban, szemük csillogásához csak a bölcsesség adódik és az emberség. Az emberségnek semmi köze a pénzhez, a hatalomhoz, a sikerhez. Mindenki tud „ember“ lenne, ha szeretne. Elfogadó, toleráns, kiváncsi, szolidáris. Ezek a minőségek, amelyek számomra értékesek.

Hogy jön ez az egész ide? Az előbb említett házaspárral több mint egy éven keresztül leveleztem munka miatt, azaz üzleti kapcsolatban voltam velük. Érdekes, hogy a személyiségük valahogy átjött az emaileken keresztül is. Nemrég Budapesten jártak, és végre személyesen megismerhettem őket. Tőlük kaptam ezt a nagy doboz csokoládét egyenesen Párizsból. Amikor az általam készített desszertek mellé ki akartam tenni az asztalra, azt mondták, nyugodtan tegyem csak el magamnak.

Így is tettem, és aki ismer tudja, hogy az önzőség nem jellemző rám. Mégis a Patrick Roger csokoládéval kapcsolatban nem volt kérdés, hogy mi lesz a sorsa. Így aztán eldugtam egy polcra. Esténként szoktam egyet-egyet eszegetni, talán még kitart pár hétig, ha lassan eszem. 

Szólj hozzá!

Címkék: csokoládé

A bejegyzés trackback címe:

https://drcukrasz.blog.hu/api/trackback/id/tr186141986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása